Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lélek óceánja meditáció

2010.10.08

Helyezkedj el kényelmesen! Csukd be a szemed.

Képzeld el, hogy a fejed tetejéről elindul egy lassú, simogató hullám. Ez a hullám bármit érint, kisimítja azt. Érezd, hogy fejbőrödet simogatja, lassan, jólesően, majd legördül a homlokodra. Ott is elsimít minden ráncot, minden gondoktól vájt barázdát. Eléri a szemöldöködet, lágyan érint meg, mint egy puha kéz, gyöngéden, cirógatóan, majd siklik egyre lejjebb, szemhéjadat, majd a szemed körüli izmokat oldja fel lassan, egyenletesen. Arcodat, majd, ajkadat érinti ez a lágy, langyos hullám és érzed, hogy a feszültség, ami eddig vonásaidat alakította lassan, gyógyító, szelíd mosollyá oldódik.

 
A lágy hullám eléri torkodat, gyengéden paskolva simogatja végig nyakadat, tarkódat, nyakszirtedet, kellemes lazaságot hozva, majd lecsúszik a vállaidra. Már egész mellkasodat elborította ez a gyengéd, langyos érzés, és egyre csak csúszik lefelé, már hasadat, combjaidat simítja végig, aztán térdedet, lábszáradat és bokádat, míg végül lábujjaidnál lassan tovasiklik.
 
Hogy segítsek neked egy még mélyebb, még ellazultabb állapotba jutni, most képzeletbeli utazásra hívlak. Képzeld el, hogy egy csodálatos óceán partján vagy, ahová mindig is vágytál. Lehet, hogy álmodban már sokszor jártál itt. Leveted a cipőd. Az aranyló homok apró szemcséi puhán simulnak a talpad alá, és megőrzik annak lenyomatát, ahogy tovább lépkedsz a parton a víz felé.
 
Lassan, egyenként megszabadulsz a ruháidtól. Teljes testedet átjárja a Nap melege, a langyos óceáni szellő is üdvözöl.
 
Minden érzékeddel éld át az élményt! Hallgasd a partnak ütődő, a sziklákon megtörő hullámok zaját, távolból sirályok hangját hozza feléd a szél. Ahogy tovább lépkedsz, érezd a bokádat körülölelő langyos hullámot, ugye ismerős már? Lábszáradat, térdedet, combodat simogatja a víz.
 
Hagyod, hogy a hullámok a hátukra vegyenek. Bár távolodsz a parttól, tökéletesen biztonságban érzed magad a hullámok ölelésében, amikor észreveszed, hogy közvetlenül melletted egy játékos delfin úszik.
 
Örülsz a delfin társaságának, de egyszer csak egy nagy csobbanással eltűnik a habokban. Körülnézel, de nem látod sehol, mígnem azt érzed, hogy megemelkedsz.
A delfin alád úszott, hogy hátára vehessen. Megkapaszkodsz a hátuszonyában és egy mély lélegzetet veszel. Ahogy lebukik veled a víz alá, tested körül csodálatos, szivárványszínű légbuborék képződik. Egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedtek. Végül egy gyönyörű korallszirten álltok meg.
 
Könnyedén lecsúszol a delfin hátáról, aki távolabb úszik, hogy ne zavarjon víz alatti szemlélődésedben, de ott marad a közelben éberen őrködve és várakozva. Nyugodt vagy és békés. Előre-hátra ringatózva lebegsz az áramlatban. Gyönyörködsz az eléd táruló látványban: rózsaszínű korallpolipocskák nyújtózkodnak a fény és a planktonok felé. Csodálatos formájú és színű halak úsznak el előtted. Lábaid előtt narancssárga tengeri csillag hever széttárt karokkal. Pici csikóhalak ficánkolnak, bohóchalak kergetőznek pajkosan, ráják úsznak kiterjesztett szárnyakkal maguk után húzva hosszú farkukat, mint valami szalagot. A tengeri rózsák kinyílnak egy pillanatra, majd épp olyan gyorsan össze is záródnak.
 
Az egész olyan, mint egy álom.
 
A növények úgy hajladoznak az áramlatban, mintha a szél fújná őket. Közvetlen közeledben egy nagy levesteknős úszik el lassan, méltóságteljesen és találkozik a tekinteted időtlen pillantásával. Neonhalacskák raja fordul, mintegy vezényszóra egy irányba, majd hirtelen vissza. Átlátszó testű medúza lebeg, teste, mint a tüllfátyol.
 
És akkor hirtelen, mint egy varázsütésre felpattan egy kagyló héja, és te meglátod, amiért jöttél: egy igazgyöngyöt, a te igazgyöngyödet.
 
Lehajolsz érte, felveszed és a tenyeredbe szorítod. Kissé képlékeny még és nem is a legszabályosabb gyöngy, de a tiéd.
 
Körülnézel, pillantásoddal odahívod a delfint, aki ismét a hátára vesz és elindultok a felszín felé. Lassan emelkedtek, és amikor kibukkansz a vízből a testedet eddig körülvevő légbuborék szétpattan.
 
A hullámok lágyan partra tolnak, majd nyugodtan visszahúzódnak.
A delfin egy ugrás után végképp eltűnik a habokban. Ismét hallod a sirályok távoli hangját. Megszárítkozol a napfényben. Felveszed ruháidat. Belebújsz cipőidbe.
 
A gyöngy még mindig megbújik a tenyeredben.
 
Nyisd szét az ujjaidat és zárd szívedbe a gyöngyöt.
 
Ez az igazgyöngy, amit a lélek óceánjában most megtaláltál: a szeretet.
 
Ápold, hogy tökéletessé váljon. Vigyázz rá, hogy soha el ne veszítsd.
 
Most lassan 1-től 5-ig számolok, a többit már úgyis tudod...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.