Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sziú indiánok imája

2011.02.09

Ó, nagy Szellem, akinek hangját hallom a szélben,

s akinek lehelete életet ad az egész világnak,

hallgass meg engem!

Odalépek eléd, én, sok gyermeked közül egy.

Kicsi vagyok és gyönge.

Szükségem van a Te erődre és bölcsességedre.

Engedd, hogy szépségben járjak,

s hogy szemem mindig meglássa a bíborvörös naplementét.

Engedd, hogy kezem tisztelettel érintse a dolgokat,

amiket Te alkottál,

hogy fülem meghallja a hangodat.

Ajándékozz meg bölcsességgel, hogy amit népemnek tanítottál,

s azt a tanítást, amit beleírtál minden falevélbe,

elrejtettél minden sziklába, megismerjem.

Nem azért keresem az erőt, hogy föléje kerüljek testvéreimnek,

hanem hogy le tudjam küzdeni legnagyobb ellenségemet,

önmagamat.

Tégy készségessé engem, hogy tiszta kézzel

és nyílt pillantással léphessek eléd ;

hogy lelkem, ha életem elveszti színét, mint a lemenő nap,

szégyenkezés nélkül mehessen eléd.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.